Category: Besorolás nélkül
Review Title: Szikrázó Napsütés és Szakadó Eső


1. Hazafelé többször is önkénytelenül belenyúltam a zsebembe. Nem azért, mert fáztam. Kerestem valamit. Siettem. Igyekeztem haza, mert fel kellett hívnom valakit. Hazaérve keresni kezdtem a telefonszámot. Hosszú ideig nem találtam. Pedig vissza kellett még menni a városba találkozni a testvéremmel, a holnapi leckét megírni, a kutyát megsétáltatni, bevásárolni, a nagyiéknak is… Már mindent feltúrtam, de a számot nem találtam. A lakás olyan volt, mint egy romhalmaz. Úgy éreztem magam, mint akit kiraboltak. Kiraboltak. Nincs már időm. Semmire. 2. Magyar vagyok. Szülővárosomban sétálva sokszor tölt el valamilyen furcsa, talán büszke érzés: Az, hogy pécsi lehetek. Elnézem a templomokat, a számomra oly kedves utcákat, tereket, a Mecseket… Aztán este színházba megyek. A főszereplőn turbán van. 3. A Föld forog. A Nap lemegy és feljön. Sorba jönnek az évek, az évszakok, hónapok, hetek, napok, órák, a percek… A világ körbe-körbe mozog. Én rajzolok egy négyzetet. 4. Élve raknak félre az útból, akár egy darab fát. Hallgass! Ne mozdulj! Maradj! Ne is lélegezz! Dögölj meg! Vagy élj csak azért is. 5. Virágot nevelni feladat. A gyereknek az ABC -t megtanulni is feladatnak számít. De az ABC –t ugyanúgy mondom fel én, mint a szüleim, vagy mint az elsős kisdiák. De a virágom az enyém. Az más lesz. 6. Szünetre a házi feladat: Pihenni. Nem is kellene mást csinálni, mint este korán lefeküdni, higgadtan élni, szeretni mindenkit, Mozartot, vagy Bachot hallgatni. És tanulni. Ilyen egyszerű az egész. Az a magunk problémája, ha nem sikerül. Az emberek problémája a lehetetlen. 7. A gazdagok a fogalmak világában élnek. Tulajdonuk van és foglalkoznak a politikával. A szegényeknél minden egyszerűbb. Ők az érzékelhető életet élik. Az ő életüket a kenyér, a víz és a takaró határozza meg. Van, akinek még ez is fogalom. És vannak, akik már rég elszálltak a földről. 8. Május van. Későn kelek fel. Első utam a nappaliba vezet. Kinézek az ablakon. Hangokat hallok. Nézem a kertet, gyönyörködök a virágokban, a fákban. Orgonaszót hallok. Azt kiabálja: - Ébredj már föl! Mindjárt itt a nyár, és te még csak most keltél?! 9. A Földet a fák szeretik igazán. Ősszel levetik a kabátjukat; és bár télen ők is fáznak, a leveleik a földet ölelik. Szeress Te is így. 10. Aki megismeri a világot, aki számára már nincsenek megfejtendő titkok, kérdések, az már nem lát benne semmi szépet. Csak a kopár létezését. 11. A magány érzete az a fajta elégedetlenség, amikor nem tudom értékelni, hogy együtt lehetek önmagammal.
This review comes from Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

The URL for this review is:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=2377