Category: Vers Review Title: A randevú

A múló idő siet, s mindent eltemet, Szíved átkarolja a magány szárnya, Szorosan öleli fájó, bús lelkedet, Rajta ül, vidám táncát most nem járja. A fájdalom szele űzi és kergeti, Körülötted mindent kacagva rombol, Elfeledett álmokat lassan pergeti, Fájón lüktet, s szívedben vadul tombol. Néha megáll, akkor nevetve rád tekint, Majd aprócska reményt hagyva elrohan, Forró vigasztaló csókja búcsút int, S útjára indul dalolva, boldogan. Ha randevúd véle rosszul sikerül, Ne félj - az ég feletted mindig kiderül! 2006. július 3.

This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=2406