Fullextra.hu - A tükörbe láttalak

Nekem szúrós tüskét szült az élet, S bánathálót szõtt a fekete pók, Lelkem emészti, lassan feléget, Bár csitul a vágy, hol meghal a szó. Reggel, amikor tükörbe nézek, És már a messzeségben fény dereng, Látom jómagam és benne téged, Vágyódó szemed, ahogy rám mered. Való ez, vagy csak néma látomás? Szívemben bujkál, él még a remény, De kínos szenvedés ez – nem vitás, Mely gyorsan illan, semmivé elég. Lám, a tükör torzít, mégis õriz, S mutat hosszú, hosszú éveken át, Emléked él, az egekbe fölvisz, Simogat, ölel - egy életen át. 2006-08-28