Fullextra.hu - Az ártatlanság szonettjei

I. Lehettem tán tizenegykét éves, s a női test anatómiája, tudásom szerint kevés volt, s téves, hiányzott jövőm harmóniája. Így aztán csak mélán ábrándoztam, mivel csintalan, vásott kölyökként, pajkos, rosszcsont tettekre áldoztam, lányok közé száműzettem önként. Míg társaim fogócskáztak talán, én kis szoknyácskákat lebbentettem. Őzike mosollyal nézett a lány. Ártatlan szeme értette tettem, nem tudta, mitől lesz kemény a lágy, kéz-kíváncsiságán felnevettem. II. Megtudtam; hogy nem vízszintes titkuk, s lihegve néztem sok színes lapot, női napozóhoz értem; s itt kukk! Ekképp emelve alant kalapot. Aztán túlestem az első csókon, kiskamasz szerelembe így estem, de elhagyott a csúf, galád módon, és én kényeztettem tovább testem. Egyszer véletlenül kinyitottam egy bezáratlan felejtett ajtót, és akkor, ott; felvilágosodtam! A bátyám csípejével hajjaj; tolt! Hiába gyorsan visszarántottam! Egy szőkeségbe épp akkor hatolt! 2006-02-21