Fullextra.hu - Megváltás

Megváltás

Szürke már a hang a fény
Mély magányos csöndbe hull
Remegve mind az éj ölén
Csillagok tompa lángja gyúl
És te álom úgy takarj be
Mint a lány a kedvesét
Ki édes csókkal zárja le
Örökre megkínzott szemét
Szép felejtést hints szemembe
Repíts a holt vidéken át
Egésznap ittam itt remegve
A szenvedés véres borát

A végzetig szeretve õt
Kegytlen istennõbe hittem
Szentségtelen oltár elõtt
Szívem áldozatra vittem
Mert a szépsége mögött
Leselkedõ néma kín
Belülrõl égetve ütött
Sebet megkínzott szivén
És a végsõ hajnalon
Sötét szeme jéghideg
Tükrében a fájdalom
Szerelmünket ölte meg

Elhamvadt a gyertyafény
E kúszó vak homály fölött
Elhagyott a szép remény
undor s kétségek között
Minden mozdulatlan és
Fáradtság ül lelkemen
akár mellemben a kés
Altat örökre csendesen
Aludni és már nem élni
Messze túl a fényeken
Álmodni és nem remélni
Nem ébredni fel sosem