Most egy éve, hogy a fullra ráakadtam,
Lenyűgözött ez az irodalmi topik,
Áldom a percet, amikor itt ragadtam,
Ez a nagy rajongás - azóta sem kopik.

Figyeltem a nyüzsgést és bénáztam sokat,
Közben nem győztem a segítséget kérni,
De figyeltek rám az angyalok - oly sokan,
S mára megtanultam, hogy nem kell itt félni.

Kapkodtam a fejem néha össze-vissza,
A verselés lett zsenge lelkem melege,
Szemem szép verseitek sorait itta,
Szívemnek ebből - soha nem lesz elege.

Köztetek kezdtem el írni a verseket,
Először bugyután, s akadt ki nevetett,
De szorgosan rakosgattam a rímeket,
Míg végre első versem - meg nem született.

A múzsa már engem is ölel és csókol,
S a meghatottságtól szavam is elakad,
Kár, hogy nem mindenkinek juthat e jóból,
Mert hiszen irogatni - nehéz feladat.

Nagy öröm volt megismerkedni veletek.
Köszönet, mert még barátokra is leltem,
Karol ennek a kedves helynek szelleme,
S tagadhatatlan - hogy nagy fullfüggő lettem.

Nem találkoztam senkivel személyesen,
De hiszem - hogy ami késik - az nem múlik,
Addig is megbújok, csendben szemérmesen,
Bár néha a talikért, könnyem is hullik.

Köszönet e topik alkotójának, s nektek,
Kik a nick-nevek mögül most mosolyogtok,
Alkotás és békesség legyen e helyen,
Egyre többen jöttök, s egyre sokasodtok.

Ha köztetek vagyok, feledem a gondot,
Lételem lett a full, s ez meghatározó,
Nevetve nyomom a gépemen a gombot,
Hisz vár a mindennapi - nagytalálkozó.




2006. október 8.