Fullextra.hu

Talán írnom kéne egyfolytában,
Betegen és egészségtől kábultan.
Mindig, akkor is ha jön az álom,
Mégha a reményt bottal járni látom.

Annyiszor felsóhajtok és okolok,
Miért nem írtok, s miért nem szóltok?
Fújjatok új tűzet a szívembe,
S lelkembe, hagy daloljak még kedvemre!

Ne törd le a mosolyt rólam mohóság!
Tépd szét a fátylam édes bohóság!
Hidd el szépségem nem az ifjúságé,
Csak egy letűnt kornak porszobráé.