Fullextra.hu - Téli fűz

Öreg fűzfa nyújtja át a ködön
Kacska karjait.
Varjú károg: lomha már az öröm…
Szórja hamvait
Meredt délután töppedt homálya.

Ablakomon át látom hajlatát.
Kérge megmaradt,
Vágy-vékony vesszőinek garmadát
És a korhadtat
Lassú tűz máglyájában elrejti.

Elpihen rajt’ a gondolatmadár:
Szelíden szólva,
Simogatva homlokát, mikor már
Megszorította
Fáradt kezét, mely kész lehullani.

És hogy majd kihajt-e új tavasszal,
Kinek mondja meg?
Kit talál tárt szívvel és ajakkal?
Lesz-e beforrt heg
A megvénült, csonka ág-karmokon?