Fullextra.hu - Utak...

Álmokra, ajkakra, csókokra várva
baktatok erdőben, réten, hiába.
Rám borul alkonyat börtön-varázsa,
hogy’ leszek karjaid fény-kanavásza?
Vánszorog fákon a kéklombok nyála,
rátalál rézszínű illat a hársra.
Megpihenek végre szárnyaid mellett,
eltakar védőn két rózsaszín melled.
Átkarolom, mintha méze csorogna…
Sóhajjal hívlak én, térj meg utamba!