Fullextra.hu - Titkos fohász

Te, ki megteremtetted édes szerelem gyümölcsét,
Te, ki lelkembe kóstoltál s termésem elloptad!
Te, ki megtértél új csírával kezedben,
Te, ki most elhagytál tán örök életre!

Voltál valaha végső vágyódásom,
Voltál valaha vak vigasztalódásom!
Voltál valaha verejték vállaimon…
Volt-e valaha igaz hódolásod?

Most emlékezek jóakaratodra.
Felrémlenek mézszavaid,
Szívemből ki nem tépett tekinteted.
Madártávlatból történt összekoccanásunkra,
Járásod ütemének hallhatatlanságára,
Gyöngéd simogatásodra most emlékezek.

Mit is érsz ebben az életben?
Vagy Te nékem olyan édes,
Mint Jézus vérének suttogása?
Vagy Te nékem világ keresztgerendája?

Lehetsz még hálátlan feladattal,
Örök barátságommal felruházva.
Lehetnél több, mint kérhetem…
Lehetnénk Mi a régmúlt élvezet…
Ím, bár hagyná lelkem, kérjelek:
Legyél nekem Mindenem!