Category: Vers Review Title: Álmaim |
Sűrű, sötét éjben képzeletem játszik, újra a párkányon kapaszkodva, boldog félhomályban dereng a múlt, a múltam mit hagyok, suttogások, miket már nem hallok, csak egy rozsdás kilincs, mi reccsen, egy borgőzös hang, távolodik e percben… s egy új kép pereg, egy lázas mozdulat, kapkodó érintésekkel felszított indulat, hol a villany fénye bántó, s csak egy pillanat, míg aranyló félhomály borítja a falakat, csak szemed látom újra, a szikrákat benne, csak egy percet adj még, hadd égessem szívembe… mint azt az örök illatot, mit a harmatos fű a vihar után hagyott, a villámok fényét, ahogy hasították az eget, az eső illatát, ahogy szemezett a hegy felett, a fák zúgását a hajnali szélben, ahogy ránk simult, mint takaró az éjben… S én újra csak álmodok, újra csak újra a párkányon kapaszkodok, de alattam üresség, nincs ami tartana, álmaim súlya alatt tán az éj is összeomlana. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3000 |