Fullextra.hu - Mégis boldog

Végüket élem békés napjaimnak, röpke
szomorúság villan át
rajtam, halk méhek röpte
idézik virágod múló illatát

Korán jött bánatim magukba bomlanak,
mint e sorok szapora menete
versembe most hova mondjalak,
vagy csak említselek egyszerűn: te?!

Forogva repülnek hiányzó szavaim
végtelen végeken épül a rend
s szépül az épség pillanatain
a táguló mondat, s a szűkülő csend

*
Ülni gondtalan, semmit várni, de
mindig kész lenni a váltásra;
emlékezni emlékeimre -
az elmúlásra