Fullextra.hu - Féluton

Büszke lovára kapott, akarva
útra kelvén vélni csodát!
De sötét félelem fojtotta
meg a gyorsuló paták zaját.
Szomorú gyermekszemek,
összezárt szájuk kimondatlan
óhaja izzó erővel fordította
útköpenyét át.

Kiürült volna templomon?
Rablók dúlják szentséges oltárom?
Gyertyafényes emlékek gördülnek
kíváncsi kavicsként utamon.
Tükörként ordít szemembe
vakítva a mért idő!
Mitől ékes szívű elfogadás
helyett a nő?

Kontya van az időnek,
s a jelen vihara zöldülő
ágakat cibál, a meleg szél
rákötözi egy-egy énjét
érzéseimnek.

Ha rám mosolyogna apró szellő!
Ha eljött volna régen várt idő!
Mikor hívtál, vártalak félúton.
Ha tudtam volna jártod-kelted!
Ha egyszer mégis beteljesedne!
Királynő vagy akkor is váradban,
miközben üldöz a napfény.