Fullextra.hu - Megtört hajnalon

Bénult érzések sötét foglyaként
eltemetve álltam azon a hajnalon,
a félelem szemébe néztem
s elhagyatva vártam valamit nagyon.
Kis lángot, bíztatást, tán együttérzést...
A közöny ostora arcomba csapott
maga után széttört álmokat hagyott.
Zokogva dõlt a remény fala,
s a szabadon vágtázó gondolatok
elvesztek végleg álnok utakon.
Akartam volna szavak balzsamát
sírva-átkozva azt ki meghallgatott,
szerettem volna, jaj egy percre csak
megérinteni tört fényû csillagot;
döngetni vaskapuk komor poklát
acélbilincseim messze hajítani.
Cipeltem azon a különös hajnalon
súlyos keresztet, mit az ég rám rakott,
mázsás árnyéka földig húzta vállam
gázoltam reszketõ könnyfolyamon.