Siess az utcán, mert a szembejövők elsodornak
s céljaik felé visznek téged is,
egészen és pontosan addig, míg véget nem ér mosolyod,
suttogássá varázsolják kiáltásodat, amivel hívhatnád legalább a tiszta lelkűeket,
s most szembe köpik a reményt,
mint olyat, minek nincs gyökere s így nincs hitele sem

Bújj el az első kapualjba, de ne nézz be az udvarokra,
mert az otthonlakók féltik a ház kényelmes árnyékszékét,
és rossz néven veszik, ha idegenül köszönsz rájuk,
csak lapulj meg ott, míg elvonul a tömeg
s a vásározók fölszedik sátraikat,
aztán siess haza, mert veszélyes a kihalt utcákon járni