Category: Vers Review Title: Halkuló |
Kedves, az ajtót halkan csukd be magad után, ha kérhetem, kattanjon zár a fáradt csöndre, feszültség, örlő félelem, üljenek el, akár a jel amit felszív a végtelen. Ahogy a lépted távolt koppan felfénylenek emlékeim, keramit, sárga fényben ott van egy térdarabban, szélein kerék zörög, a dal örök akár a kő, s a sárga szín, lépcsők, korlátok, ringó léptek, csészék, szavak, és tejhabok, platánlevélben napfény, lélek, ahogy ránézek felragyog, itt vannak mind emlékeink hallgatnak. Belül hallgatok. Hideg lett, látod, hosszú a tél, kihunyó szikra, hűlt parázs dermeszt mosolyba, tavaszt mesél, hazug tavaszt egy dobbanás... Nem fér velem az értelem. Csak szívem van. És semmi más. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3127 |