Category: Vers Review Title: Elalvás előtt... |
Csak vacogtam ott - félve - a rideg senkiföldjén - ott feledett, árva, kábult-fényű mécses - magához vont és ölelt, ölelt a messzi örvény, míg perc percre hullt - és lett ezredéves. Ekkor meglebbent nyárvégi, hűvösödő csókja a hegyen prédáló goromba szeleknek, és már úgy láttam magam, mint süllyedő bója, vagy maszatos fénykép, mit éppen összetépnek - …majd ponttá zsugorodtam a létezés ében, álmos, nyári éjjelének szentté szűrt ölében, feledtem, hogy ősz lesz megint, - lucsok és sár -, hiszen örök nyár legyint, s nyújtózkodna bennem: dália, fény, fel az égig, fennen - és nyár, újra nyár… …nyílik az estike, július van és világos sokáig, a kertben roppan a forró kavics - igen, ott… Kétség, félelem csak távolról, az őszből homálylik, - s rájövök: van álom, mi nekem meg nem adatott. Egy hang szívembe váj: vigyázz, magadra is vigyázz, bár ismét bekerített a kétségbeesés és a gyász, de akarj megtisztult szívvel ébredni reggelente, gondjaidat a föld - hidd el - már mindet betemette, ha maradt is vétked, az mind édes, örök pillanat, s jól tudod: nincsen helyed ott, hol a boldogság fakad. …de most egy kedves alak lép elő a nyári fák mögül: cseppnyit zizzen a lomb - majd a hirtelen nesz elül… Elalvás előtt önmagamat láttam a szemedben. …fogtad a kezem, és végig ott álltál mellettem. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3155 |