Category: Regény Review Title: Mindent vagy semmit...28. |
28. Vasárnap Éva ébredt először, bár ő sem túl frissen. Körülnézett a kidőlt társaságon, és óvatosan kerülgetve a kempingágyakat, amiken Zsolti és Heni, valamint Kati és Laci szoroskodott, leóvakodott a konyhába kávét főzni. Eszébe jutott, most milyen jó lenne tudni, hogy is csinálta azt az első kávét. Biztosan sokat lendítene egy néhány lóerős fekete a másnaposságukon. Miután meglátta a konyhát, gyorsan meg is bánta, hogy egyáltalán felébredt. Határozottan az az érzése támadt a rumli láttán, hogy itt valami fergeteges buli zajlott előző nap. Benézett a nappaliba, vajon hogyan helyezkedett el a társaság többi része. A kihúzható heverőn aludt két pár, a fotelágyon pedig Szabolcs és Szilvi. Éva elmosolyodott. Igaz, hogy a végére már elég nagy volt a keveredés, de legalább mindenki az eredeti partnerével került vízszintes helyzetbe. Halványan kezdtek visszatérni az emlékképek. A fiúkat igen kemény feladat volt kirángatni a medencéből, amikor a vacsora megérkezett. Éva, Szilvi, Heni és Kati a pizzákat helyezték el az asztalon, majd tányérokat szedtek elő, hogy ha már nem is ülnek kultúrember módjára terített asztalhoz, legalább tányéron egyenek. Megpróbálták rávenni az éhes bandát, hogy legalább ne a vízben fetrengve fogyasszák el a rájuk mért adagot. Egyébként is már rég sötét volt, és a víz hideg. Igaz, a bejárat előtti lámpát Laci felkapcsolta, és egy kellemes beszélgetéshez elég volt a fény, olvasáshoz azonban kevés lett volna. A fiúk áthelyezkedtek a lépcsőre és fűre, majd szépen megvárták, hogy a lányok egyenként kihordják nekik a teli tányérokat. Ki-ki a maga párjának tálalta a vacsorát. – Az rendben, hogy mi felszolgáltunk, de a fiúk mosogatnak! – kiáltotta Szilvi és beszaladt a konyhába a tányérjával, mielőtt még bárki is hozzávágná az övét. Általános felhördülés fogadta szavait – de csak a hímneműek részéről, amit a többi lány túltapsolt. A lelkesedés ellenére a mosatlanheggyel Éva csak most reggel szembesült. A jóllakott társaság bevonult a lakásba, és a nappalit táncteremnek rendezték át. Éva és Kati rávették Lacit, hogy a fekvőhelyeket kezdjék elrendezni. Hajnaltájban már úgyis csak beájulni lesz erejük. „Nászutas” szobának rendezték be a nagy hálószobát, amit ezen a héten Éva és Miki kettesben bitorolt. Most még két párt elszállásoltak rajtuk kívül. Előkerült két kempingágy: az egyiket Heni és Zsolti, a másikat Kati és Laci osztott meg. Így Mikiéknek megmaradt az ágy. Átöltöztek bulis ruhába, beforgatták a hangfalakat és táncolni kezdtek. Szépen sorban, mindenki mindenkivel. Lányok pörgették egymást, kört alkottak és középre mindig beküldtek valakit. Így egyesével megcsillogtatták tánctudásukat. A fiúk bohóckodtak, a lányok nevetgéltek és megtapsolták őket. A lassú számoknál pedig mindenki visszatért a párjához, összeborulva táncoltak, és össznépi csókolózás vette kezdetét. A konyhaasztal közben roskadozott a poharaktól és a megbontott üvegektől. A hűtőajtó is gyakori nyitogatásnak volt kitéve. Hajnaltájban kezdett oszlásnak indulni a csapat. Az alkohol és a fáradság lassan ledöntötte őket a lábukról. Néhányan ekkor már félkómásan a fotelben üldögéltek, de az egyik fiú az asztalra borulva aludt. Kettesével indultak zuhanyozni, gondolták, időt spórolnak vele. Elég sokan voltak ahhoz, hogy praktikusan kelljen bánni idővel és helyjel. A nappaliban gyülekeztek a pizsamás-köntösös, hálóinges-köntösös emberkék. A lányok előkészítették itt is az ágyakat, és kihordták a konyhába az összes poharat és üveget. Lehalkították a zenét, és Laci bekiabálta: – Most kéne vetkőzőpókert játszani! Már kevés ruha van rajtunk. Hamar eredményre jutnánk… Ugyan jót nevettek az ötleten, de végül ez a lehetőség kihasználatlanul a levegőben maradt. Miközben Éva pakolászta a mosogatóba a poharakat, Miki a háta mögé állt és a fülébe súgta: – Ébren tudsz addig maradni, amíg a többiek végre elcsendesednek? Szeretnék veled utolsónak fürdeni, hogy addig lehessünk a fürdőszobában, amíg akarunk. Éva mosolyogva átölelte a nyakát. – Netán valami más terved is van azon kívül, hogy együtt fürdünk? Miki csillogó szemmel, sejtelmesen mosolygott: – Szerinted miért kérdeztem? – Akkor menj, és sürgesd a többieket! – Hát, ez nem fog könnyen menni. Sehol máshol nem tud most együtt lenni két ember, csak a fürdőszobában. Szerintem még a kertben is vannak párok… Éva csalódott arcot vágott. És magában igazat adott Mikinek. Viszont sikerült alternatív megoldást találniuk: kisurrantak a házból, és sétálni mentek. Így rövidebbnek érezték a várakozást, ráadásul „bemelegíthettek”. Éva még most, reggel is kellemes borzongással, mosolyogva emlékezett vissza a hajnali csobbanásra. Aztán nekilátott rendet rakni a konyhában. Álmosan körülnézett: mivel is kéne kezdeni. Gondolta, megfőzi azt a bizonyos kávét. Ahhoz csak a kávéfőzőt és néhány bögrét kellett előbb elmosogatni. Tehát mosogatással indíthat. Murphy asszony konyhai törvénye ide is érvényes: mielőtt bármit is csinálnál, előtte biztosan valami mást kell csinálnod. Ez a Murphy asszony tudott valamit… Mert még mielőtt elmoshatta volna a kávéfőzőt, ki kellett ürítenie a mosogatót, ezt pedig legegyszerűbben egy mosogatással lehetett megtenni. Az asztalhoz sem lehet különben leülni, mert az is tele van pohárral. Tehát minden út a mosogatóhoz vezet. Éva sóhajtva nekilátott. „Csak” elmosogatott, úgy gondolta, lesz még idejük az üres pizzásdobozokat kidobálni, és rendesen kitakarítani a konyhát. Lefőzött néhány adag kávét, majd visszaosont a szobába, megnézni Mikit. Kati és Laci éppen ébredezett, bár a szemüket még nem voltak képesek teljesen kinyitni. Mint a kétnapos kismacskák, hunyorogtak bele a világba. – Jó reggelt, álmos cicák! – suttogta mosolyogva Éva. – Ma én vagyok a szobaszerviz. Hozhatok nektek kávét? Laci reagált előbb. Kedves kis puszit Kati nyakára. – Majd én hozok az én kis mormotámnak. Éva visszabújt Mikihez. Hozzásimult a hátához, megsimogatta a karját és megfogta a kezét. Miki megszorította és lassan megfordult. Félálomban csókolózni kezdett a lánnyal, még nem tudatosult benne, hogy más nem kettesben vannak. Amikor kinyitotta a szemét, még mindig csak Évát látta, a mosolyát. Éva viszont a szeme sarkából érzékelte a mozgást: Laci felkelt. Ketten mentek le a konyhába. – Te aztán korán keltél! – csodálkozott, amikor meglátta a konyhát. – Vagy nem is aludtál? Laci előszedte a tejet a hűtőből. A tejszínhab már az előző este elfogyott. Amíg a lány tálcákat és bögréket kerített, a fiú tovább kotorászott a szekrényben. – Mit keresel? – A tejhabosítót. Nem láttad esetleg a héten valahol? Évának felrémlett, hogy egy mini habverőt eldugott a fiókba. Nem igazán tudta, mi az, és úgy döntött, nem lesz rá szükség. Előszedte, aztán csendben figyelte, hogyan készít a fiú két bögre tejből habot. Majd óvatosan ráöntötte mindkettőre a kávét, amit közben becukrozott. – Voila, cappuccino. Csináljunk Mikinek is? Éva lelkesen bólogatott. Laci megismételte az előbbi mozdulatsort. Közben megkérdezte a lányt, hogy ő nem szokott-e kávézni. – Sosem kóstoltam. Az illata finom, de valahogy sosem kívántam meg igazán. De ez most nagyon jól néz ki. Kérek én is. Tálcákra rakták a habos csodákat és besiettek a szobába. Miki közben már nyitva tudta tartani a szemét, és mosolyogva ült fel, amikor megjelentek a tálcákkal. Éva lerakta az ágyra, és Miki csodálkozva nézte. – Ma gyenge lett a kávé, azért kapok kettőt? – Nem. Az egyik az enyém. Miki kényelmesen hátradőlt, Éva pedig a közelébe kucorodott és belekortyolt a habba. Elsőre szokatlan ízvilágba kóstolt, de tetszett neki. Zsolti úgy ébredt, hogy beleszimatolt a levegőbe. – Kávé… – dörmögte. Éva felnevetett. – Mire kinyitod a szemed, már hozom is! – Én is kérek… – szólalt meg egy másik hang Zsolti mellett. Heni arcát még nem nagyon lehetett látni, úgy befúrta a párnába. Laci felajánlotta a segítségét, de Éva már nagyon megtanult cappuccino-t készíteni, egyedül is elvállalta. Gyorsan főzött még pár adag kávét, hátha a többiek is magukhoz térnek lassan. Előbújtak az éhes, másnapos emberkék. Mindenki leült az asztalhoz, és elsőnek kávét kaptak. Éva és Laci, akik a legfrissebbek voltak köztük, szétosztották a feladatokat. Két embert elküldtek bevásárolni. Az itt maradó lányok az ágyakat rendezték vissza, többiek összeszedték a szemetet, a sok fölösleges üres üveget. Aztán szendvicskészítés, reggeli, és strand. Még egyszer együtt mentek ki a vízpartra. Nem mindenki mártózott, akadt, aki inkább az árnyékban szunyókált. Bejárták a környéket, elmentek ebédelni, majd visszamentek és összecsomagoltak. Szinte szomorú hangulatban ültek be az autókba: mindenki sajnálta, hogy máris haza kell menniük. Miki Szilviéknél rakta le Évát. Hosszasan búcsúzkodtak, de nem véglegesen. Másnap ugyan mindannyian dolgozni mennek, de Miki és Éva már meg is beszélte a randit. Szombaton este pedig ugyanúgy találkoznak majd a diszkóban mindenkivel, ahogyan eddig is. Zajlott tovább az életük, és a nyár is még javában tartott. Még egy hónap hátra volt szeptemberig. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3189 |