Fullextra.hu - Nyár végi szonett

Kék porában hentereg a holnap esti láz. Fák alól tekintget rám a kopott hírű múlt. Nem fogad be többé álom, mézkalácsos ház, szőke társak, szenvedélyek, keskeny ívű út.
Hová tűntek szőlőskertek, hársszagú hegyek? Merre jár a mannaízű, lángos arcú nyár? Körbe zsongnak megfáradtan, elhajtott legyek, testem immár foltoktól és sebhelyektől fáj.
Hajnalban, ha száraz szemmel mozdít meg az ágy, elbotorkálok a nehéz, kopott hárs alatt. Kezedben a pálmaággal most is reám vársz,
csak te vagy már énnekem, az idő elhalad. Kék porában elmúlik a tegnap este, lám álmainknak píros arca mégis ránk talál.