Fullextra.hu - A Mecsek és az elmúlás

Balla János Zoltán: A Mecsek és az elmúlás (novella szerű levél)

Kedves Ayrin! Akkor folytatom, de talán kissé váratlanul, mert nincs most se kérdésem, se válaszom, se tépelődésem: egy novella van - a címét már nem felejtettem el az elejére írni. Íme: Késő tavasz, vagyis kora nyár volt. A nőt nevezzük Nérinek, a férfit Shonnak. A mecseki kirándulás tipikusan munkahelyi, kollégák által szervezettnek hatott: program program hátán. A mohácsi Csele pataktól a villányi hegy levéig - futtában és néha elengedett kézzel. Egy mecseki medencében pihentek meg. Természetesen egy olcsó szálláshelyen, saját maguk által főzött vacsorával. Néri és Shon mindig közel érezték magukat egymáshoz, de munkatársak lévén ez még a barátságig sem juthatott el. Shon egyedül nevelte nagy fiát; Nérinek beteg férje és két felnőtt fia volt. Míg a vacsorára vártak, sétáltak és beszélgettek. Egy pillanatra talán megállt a levegő: az otthoniakra gondoltak és mobil telefonon meg is nyugtatták őket, Shon telefonján nem volt térerő, de Néri kisegítette az övével és az élet ment tovább. A Nap sugarai a hegyekkel körülvett medence szélén kukucskáltak, így furcsa hangulatot kölcsönztek a tájnak. A pillanat varázsa megtört, mert elkezdődött a vacsora és a hálótermek szétosztása. Vacsora után a hangulat vidámmá, táncossá vált. Ők keresték egymás társaságát, de nem feltűnően.
Néhány óra múlva este lett, de olyan este lett, hogy a tánc még közelebb hozta őket egymáshoz a maga erotikájával. Egy kis bungalóba húzódtak be, mert az eső is elkezdett cseperészni, majd szinte zuhogni. A beszélgetésük még intimebbé vált. Inkább Shon volt nyíltabb – ellentétben korábbi önmagával. Olyan valakinek mondhatta el érzéseit, ahol biztos kezekben tudhatta. Néri úgy érezte talált egy igazi szellemi társat, de nem merte bevallani önmagának sem.
Az eső zuhogása alább hagyott és a társaság elcsendesült körülöttük. Talán egy-egy pillanatra meg is állt az élet vagy csak úgy hitték, mert volt ölelés és csók is és egymásra találás. A két magányos szív igazán mégsem találhatta meg egymást, ugyanis gyarló emberek élnek körülöttünk, különben is a "vészjelző" erős "sugárzást" jelzett. Az éjszaka varázsát elmosta a hajnal, amely apró szemvillanásokkal ébresztette a nőt és a férfit.
A következő nap kerülték egymás társaságát, de tekintetük mégis összeakadt. Nem tudták eldönteni, hogy ki volt a kezdeményező, vagy ki hagyta abba a ki nem mondott mondatot.
Még néhány hónap és elsodorta egymás közeléből őket a sors. De az élet fintora nem hagyta el őket, csak néhány évnek kellett eltelnie. Hogyan kezdődött újra, nem lehet tudni, sőt azt sem, hogy elkezdődött-e már. Mi történt közben? Egyszer talán kiderül: Shon talán egyedül él és újabb dolgokat szeretne kipróbálni - tehát próbálkozik; a fia távolabb él. Néri férje örökre eltávozott, a fiaik élik a maguk életét, de figyelnek anyjukra, nehogy náluk közelebb kerüljön hozzá valaki.
És itt kettétörik a történet. A Mecsek pécsváradi lankái már messze tűntek és talán nem is találják meg őket. De az elmúlás is még részleges, mert a barátság megjelent a férfi és a nő kapcsolatában. A bizalmat még most keresik, mert nem szeretne egyikőjük sem csalódni, ezért egy újabb ismerkedés vette kezdetét. Bertold Brecht verse illik ide a legjobban "…hová TI? - Sehová! - És honnan? - MINDENÜNNEN!" Így vált befejezetlenné a történet és gondolat, de a mondat is...br />
Majd egyszer megkérdezem Nérit és Shont: hogyan fejezzem be ezt a karcos kis történetet.
Addig is szia Ayrin : B. J.Zoltán