Egry Artúr:

Európa.hunió
(2004 május 1.)

Itt állunk most is, újra ,
mint ezeregyszáz éve,
mint amikor mi voltunk itt,
a kelet népe, Európa réme!
Pont úgy, ahogy akkor,
olyan szinte minden,
akkor sem adtak itt semmit,
de semmit sem ingyen!

Itt megtanultuk mi mind,
a király, a nemes, a paraszt,
a hatalom sohasem kér,
csak elvesz, rabol és akaszt!
Akkor is, mint rég, ma is a tét
a föld, a víz és a kenyér,
mert a gyermek, ha nagy,
ha kicsi is, mindig enni kér!

Itt állunk mi mind, aki volt,
aki most, és aki lesz - magyar,
csak azt látjuk tisztán:
a porhintés mindent betakar!
Kifordított, üres zsebekkel,
- de hiszen mit is remélünk -
talán nem fosztanak ki egészen,
ez minden reményünk!

Hiszen már annyiszor elárult
Európa téged Magyarország,
jött hozzád vad tatár, sima török,
orosz, és jó sógor osztrák,
Egytől-egyig mind, mindig
a vagyont, a kasszát kereste,
akár a meráni vagy a vallon,
mindig csak a hasznát leste!

Hiába volt az ország keresztény,
és szent itt maga a király,
mindig magunk maradtunk mi,
aki Muhira, Mohácsra kiáll!
Jó „tiborczai” a kampánytól festett,
ünnepelt, optimista mának,
mi lesz az majd, ami az európai
étvágynak határt szab?

Budapest 2004