Fullextra.hu - Az utolsó séta

Ropog a talpam alatt az avar,
Már nem tudok olyan jól menni, mint tavaly.
Mégis kijöttem az erdõbe, a természet ölébe.
Nicsak,ott egy szép virág! Hajlok most fölébe.

Valaha, hogy e "csodát" megszagoljam, fekvõtámaszra is képes voltam.
Akkor volt az, mikor még az állatoknak is ételt hordtam.
A vidék gyönyörû. Az õsz színei pompáznak a fákon.
Nahát! Amoda egy apró mókus szaladgál az ágon.

Lassan haladok. Fáj az összes csontom.
Bárcsak ez lenne a világon minden gondom!
Az életem küzdelmes volt, sok nehézséggel tele.
Elég lett volna abból, bizony mondom a fele.

Szeretteim rég nem élnek. Én vagyok az utolsó a sorban.
Hol van az már, amikor még jó formában voltam?
Sok mindent szerettem, még több az, amit nem tehettem.
Nem, mert gyakran a körülmények áldozata lettem.

Végre itt az erdõ széle! Láthatom újra a lenyugvó Napot.
Nocsak! A sok kis madár új etetõt kapott.
Drága barátaim sajnállak itt hagyni titeket.
Ha tehetném örökké megosztanám az életem veletek.

Csodás az idõ, káprázatos e táj,
Engem bezzeg már senki sem vár.
Jaj, mi ez? Erõsen szorít a szívem.
A két lábam pedig nem akar elvinni innen.

Egy pillanatra megálltak az erdõ állatai és nézték azt az embert,
Aki életében ezen a világon nyugalmat sohasem lelt.