Category: Vers Review Title: Költői harmóniák |
(Kompozició tíz tételből) ... Liszt Ferenc születésének 200-ik évfordulójára (Liszt Ferenc: Harmonies poétiques et religieuses – Költői és áhítatos harmóniák ihlette sorok) 1. Feleségemnek (Liszt Ferenc: Invocation – Invokáció) Fény és árnyék lennék, ha te néma csönd lennél, ma én szétszóródhatnék, mint az apró könnycseppekben szivárvány, a teljesség mégsem lehetnék, mi a vég nélkül rezgő térben vibrál, sugárzó űrben, csupán az rezzen bennem, az omlik törmeléknek, mint Szaharában porszem, ha dűnébe csapódnék. 2. Csíksomlyón (Liszt Ferenc: Ave Maria) Pünkösdkor itt az őseink, a jussunk, a széjjelrágcsált gyökereink földjén, rovás-üzenetek titkai szivárognak a zsigereinkbe. Hetedhétországot megjárt apáink keserű imái ma az ősnyelven pezsdülhetnek a génjeinkben, mert millió akarat hulláma ring a fényben, hiszen a tűzokádó, hétfejű sárkányok lángcsóváikkal perzseltek, de nem nyeltek még el. A felkelő fény kozmikus zenéje, csángók ősi dala lüktet csodára, és áraszt új reményt égi szikrája, ahogy hullámokként hömpölyög rózsafüzérben, a keresztalja 3. Öröklét (Liszt Ferenc: Bénédiction de Dieu dans la solitude – Isten dicsérete a magányban) A mindenség voltunk: – az Ige és az ős semmi Egyben, időtfaló teremtő Tűz, magunkba rohanó forrás – Vagyunk, valami fekete lyuk koromsötétjében, időszálon hurok és leszünk Isten tenyerén kétágú fénymag, örökkön múló, vibráló idő. 4. Elmúlás (Liszt Ferenc: Pensée des morts – Emlékezés a holtakra) A pillanatra megtorpant élet a semmibe röppen. Emlékké válik az utolsó kép és a szó, végleg a mennyekbe száll. Zsoltárok hangján, még észrevétlen, a múlt elindul. 5. Bayreuthban (Liszt Ferenc: Pater noster – Miatyánk) Oh, Atyánk! Mily szörnyű hazugság! A bájitalt nem tudni nékem ki kavarja. Cosima lányom is itt hagy magamra. A szemeim égnek, s lebegek nagy forróságban. Még élek, de felettem millió angyal libben, haláltáncot jár. Oh, bárcsak ne itt érne a halál. 6. Zeng az ének (Liszt Ferenc: Hymne de l’enfant – Az ébredő gyermek himnusza) Zeng az ének csilingelő gyermeklélek. Szülőfalum havas táján, fenyves alján zeng az ének, csilingelő gyermeklélek. Zeng az ének, angyalszárnyak csilingelnek. Szorongató izgalomban Jézuska jár minden házban. Zeng az ének csilingelő gyermeklélek. Zeng az ének csilingelő gyermeklélek, az ajtókban pásztorének, Betlehembe sietnének. Zeng az ének csilingelő gyermeklélek. 7. Temetés (Liszt Ferenc: Funérailles - Temetés) A csónak nagyszerű – tudták ezt ők, a férfiak – s mentek a vad halálnak, a partokon körös-körül hiénák várakoztak … – evezzetek – mondták az istennők. Ó, hogy lehetne – kérdezték halkan ők, a férfiak – feledni hogy veszélyek, s szégyen vár a harc után, mitől fél a lélek? – ha meghaltok – mondták az istennők. (Victor Hugo: Gitár című verse nyomán.) 8. Ima (Liszt Ferenc: Miserere d’apres Palestrina – Bűnbánati ima Palestrina nyomán) Végtelen isten fordulj felém, ne dideregjek árván, a semmi közepén. Izgága porszem, ha majd lehullok kemény sziklákra vad szelek hátáról, mielőtt elmúlok. Mindenható teremtő erő, jöjj elém, emelj magadhoz, karolj belém, érezzem magam isten tenyerén. 9. Siratóének (Liszt Ferenc: Andante lagrimoso – Lamartine: ,,Hulljatok, csendes könnyek” verssorok nyomán támadt elmélkedés) Ne sírjatok! Szívem lüktető ritmusa, a teremtő kozmikus zenébe simult mára. Ne ez maradjon legszebb emléketek rólam, sápadtra dermedt testem, a koporsóban. Az öröklét szent lehelete, egy mindenható akarat mozgott, ölelt, szeretett, gyűlölt és nevetett benne. Ne sírjatok! Nekem már nem fáj semmi. Századok forgószelének nyargaló porában, fogok újra visszajönni. Magamra, igazán, most maradok, amikor földdel, jó magasan betakartok. Ne sírjatok! Életek sarjadnak majd rajtam, a síromon, majdan. Virág leszek talán, az emlékezés asztalán, vagy csillanó fény a lobogó gyertyalángban, egy bolyongó, nyugtalan porszem, az örök körforgásban. 10. Sóhaj (Liszt Ferenc: Cantique d’amour – Szerelmi ének) Mondd, mennyi örömtörmelék röpke életünk? Elfér-e benne törékeny szerelmünk? Pihe lepke, szemtelenke, konok lelkünket meglepve, ha belepottyan életünkbe? Ne riadj - csupán éltető, bársonyos illat, amit itt felejtett a múló alkonyat. (2011) |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3544 |