Fülemben az esteli csendben, már nem hexameterben, dúdol a vér, lám hajam is beszitálta a dér, tán eljött az idő, az hozta elő szívemből az új muzsikát, szomorú muzsikát.
Hogy cirpel a csend! Parányi cintányérok hada zeng, és semmi se köt már, semmi se old még, és ki elindult, lehet, hogy holt rég, úttalan úton, útfélre téve, már csak azt várom, mikor lesz vége, mert hajamat beszitálta a dér, elszállt az idő, lassul a vér... az hozza elő ezt az új muzsikát, szomorú muzsikát... ***