Category: Regény
Review Title: Családfa 4.


Először a várban


Lépni kell újra, tovább menni.
Tudod az élet már csak ilyen.
Ne hagyd magadat leteperni!
Harcolj még keményebben, igen!


Langymeleg májusi szombat volt, amikor Ági először felment a várba. Igaz, előzőleg kétszer is, "ahogy nagyinak mondta" terepszemlét tartott. Megállapította, hogy egy tucat rajzoló dolgozik, és kemény konkurenciaharc folyik. Egy-két kivételtől eltekintve nem igazán szívlelik egy-mást. Az újonnan jövőknek komoly harcot kell vívni a maradásukért.

Nagyot sóhajtott, amikor leszállt a buszról és megindult a kis tér irányába. Érezte, hogy kissé ideges. Kinézett egy nyugodt, de nem túl félreeső helyet, és letelepedett. Kirámolta a holmiját: né-hány portrét, egyet a nagyiról, kettőt meg, amit korábban készített a saját szórakoztatására. Épp csak végzett egy szakállas férfi már is megtalálta.
- Hát te? Mit akarsz itt? - kérdezte meglehetősen lekezelő hangon.
- "Hát"-tal nem kezdünk mondatot - válaszolta Ági, de máris megbánta.
- Nocsak, nyelvtan óra is lesz? Megmondanád végre, mit keresel itt?
- Amit maga! Turistákról portrét akarok rajzolni - azzal tüntetőleg kiakasztotta a portrékészítés díját.
- Ahhoz engedély kell, kiscsillag.
- Nem vagyok a kiscsillagod! - váltott mérgesen tegezésre Ági. - Ami pedig az engedélyeket illeti, megvan mindegyik.
- Láthatnám?
- Természetesen, ha előtte én is láthatom a te közterület-felügyelői igazolványodat.
- Ákos! Hagyd békén azt a lányt! Igaza van, nem vagy te hatóság.
Ági megfordult, és egy nála körülbelül tíz évvel idősebb, csinos, amolyan igazi bohém megjelenésű nő állt vele szemben. Természetes tűzvörös haja a válláig ért, arca mint a pulykatojás olyan szeplős volt, ami kislányos bájt kölcsönzött neki. Ági nagyon megörült a váratlanul felbukkanó szövetségesnek.
- Neked is mindenbe bele kell ütnöd az orrodat - morogta a férfi, majd dünnyögve eloldalgott.
- Szia! Zsuzsa vagyok! - nyújtott kezet a lány. - Ne törődj ezzel az idiótával! Mindenkibe beleköt. És vigyázz, nem adta fel, csak visszavonult! Most vagy itt először?
- Igen! És köszönöm, hogy kiálltál mellettem. Én Ági vagyok.
- Örülök, hogy megismertelek. Jók a képeid - mutatott Zsuzsa a portrékra. - A kontrasztokkal jól visszaadod a valóságot.
- Köszönöm! - Ági érezte, hogy elpirul.
- Gyakorolni jöttél, vagy fontos a pénzkereset is?
- Elsősorban most a pénz a fontos.
- Akkor adok egy tanácsot! Emeld meg az áraidat kicsit, és ha látod, hogy valaki érdeklődik, adj neki engedményt! Beszélsz valamilyen nyelven?
- Igen, angolul tanulok.
- Az jó, de a német is kell, legalább annyira, hogy kommunikálni tudj. Ez nagyjából húsz-huszonöt mondat. Megyek, mert úgy látom, kuncsaft van a láthatáron. Még dumcsizunk, Isten hozott a fedélzeten - hadarta Zsuzsa, és elviharzott. Ági látta, hogy némi rábeszélés után egy feltűnően jómódú turistáról kezd portrét rajzolni.
Ő maga leült a kis székére, ölébe vette a rajz-táblát, és elkezdte rajzolni a tér forgatagát. Teljesen elmerült a munkába, és észre sem vette, hogy vevői vannak.
Amikor ráeszmélt, hogy a házaspár reá vár, zavarba jött, és majdnem elejtette a rajztáblát. Az amerikai házaspár kiejtését szinte alig értette, végül, ha nehezen is, de megegyeztek. Munkához látott, és bár érezte, hogy kissé ideges, rutinos mozdulatokkal rajzolta meg előbb a nő, majd a férfi portréját. A házaspárnak szemmel láthatóan tetszettek a képek, mert jókora borravalót is adtak a végén.
- Fantasztikus érzéked van az ábrázoláshoz! Nagyon jól adod vissza a valóságot.
Ági megfordult, és valahogy megérezte, hogy Zsuzsa már jó ideje nézheti, ahogy dolgozik.
- Köszönöm! Megnézhetném én is a te rajzaidat?
- Gyere bátran - felelte Zsuzsa. - A holmidat nyugodtan itt hagyhatod. Nem bántja senki. Lehet, hogy fújtatnak rád, de a kirakott alkotásaid itt szentek és sérthetetlenek. Ha valaki a legkisebb kárt tenné benne, az többé a városban nem találna magának helyet. Ági emlékezett, hogy mikor az engedélyt megkapta, az előadó is felhívta erre a figyelmét.
Zsuzsával sokáig elemezték egymás képeit, ami inkább Zsuzsa elemzése volt. Ági hallgatta, és igyekezett minél többet megjegyezni a hallottakból. A nap folyamán még négy turista választotta Ágit, és a lány szenvedélyesen rajzoltam meg a modelljeit.
Hat óra elmúlt mikor hazaért. Fáradt, de nagyon jókedvű volt. Mint egy farkas, úgy falta be a vacsorát, amit nagyi elé tett. Közben egyfolytában járt a szája. Minden apró részletet elmesélt. Az idős asszony mosolyogva nyugtázta unokája jókedvét, és ez a jókedv átragadt rá is. Érezte, hogy unokája boldogan csinálja ezt a munkát.
- Nagyikám, én holnap is felmegyek a várba. Inkább most elvonulok tanulni, de mindenképpen holnap is fel akarok menni.
- Jól van drágaságom, csak tudd hol a határ! Kérlek, ne hajszold túl magadat!
- Drága nagyikám ne aggódj, tudni fogom! Nem kell féltened! És valld be, a pénz is jól jön! Látod, egyszerre tanulok, és dolgozom. Olyan jó volt, amikor láttam, hogy tetszik a portré, amit rajzoltam. Megyek, mert sok leckém van.
Ági késő estig tanult, hogy mindennel végezzen, és holnapra ne maradjon semmi. Úgy tervezte, hogy másnap jóval tovább marad a várban. Hullafáradtan, de elégedetten bújt ágyba. Eltervezte a holnapi napot, azaz csak elkezdte, mert hamarosan már csak jóízű szuszogása hallatszott.

* * *

Másnap kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy Zsuzsa nincs a várban. Ott volt viszont Ákos, aki rögtön ráakaszkodott. Ági bármennyire is türtőztette magát, a férfi kihozta a sodrából, és tőle szokatlanul, egy cifra káromkodással zárta le a vitát. A kis közjáték szerencsére nem vette el a lány kedvét, és tucatnyi portrét készítve észre sem vette, hogy elrepült a nap. Élvezte a rajzolást, a sok embert, és még annak is örült, hogy gyakorolja az angolt. A némettel valóban meg-gyűlt a baja, ezért magában elhatározta, hogy Zsuzsa ajánlása szerint, kigyűjti a legfontosabb mondatokat, válaszokat, és megtanulja.
Hét óra elmúlt, amikor elkezdte összepakolni a holmiját. Már majdnem végzett, amikor egy férfi megállt mellette, és hosszasan nézte a nagyi portréját.
- Mennyibe kerül ez a kép? - kérdezte tört magyarsággal.
- Nem eladó! - felelte gondolkodás nélkül Ági.
- Minden eladó. Mondjon egy tisztességes árat, és megveszem!
- Mondtam, hogy nem eladó!
- Akkor minek rakta ki? Egyáltalán kit ábrázol?
- A nagymamámat, és azért van kirakva, hogy lássák, mit várhatnak tőlem.
- Értem már - válaszolta a férfi. - Megértem, hogy a nagymamájáról készült képet nem akarja eladni. És ha azt kérem, hogy fesse meg nekem újra ezt a portrét? Meg tenné?
Ági körül megfordult a világ. "Ez a férfi komolyan gondolja, amit mond. Egyáltalán mennyit lehet kérni egy ilyen festményért? És mi van, ha utána nem kell neki? Jaj, mit csináljak?" – zakatoltak Ági fejében a gondolatok.
- Uram, ha komolyan gondolja a vásárlási szándékát, adjon egy névkártyát! A jövő héten felkeressük önt! Természetesen, ha megegyeztünk a vételárban ezt írásban rögzítjük, és valamennyi előleget is kérni fogunk. Továbbá, ha ön a képet egy meghatározott időn belül eladja, a haszon bizonyos százalékára igényt tartunk.
Ági megfordult. Meglepődve látta, hogy Zsuzsa áll mögötte. Nagyon megkönnyebbült, mert tudta, hogy ezt ő nem tudta volna elmondani.
- Ezek teljesen normális feltételek, magam is valami hasonlót ajánlottam volna - válaszolt a férfi azzal a tárcájából egy névjegykártyát vett elő, és átnyújtotta Áginak. A lány remegő kézzel vette el.
- Azt kérném, hogy előtte hívjon fel kisasszony, mert sokat vagyok vidéken és külföldön! A portré nem sürgős, de feltétlenül számítok rá. Hölgyeim, csókolom a kezüket! - megbiccentette a fejét, és távozott. Ági csak állt, és azt hitte álmodik. Zsuzsához fordult. Nem győzött hálálkodni.
- Jaj Zsuzsa! Nem is tudom, hogy köszönjem meg! Ez olyan, mint egy álom, el se akarom hinni! Elképzelni sem tudom mi lett volna, ha nem teremsz itt hirtelen. Bevallom, nagyon zavarban voltam.
- Semmi álom nincs. Te nagyon tehetséges vagy, és nekem is feltűnt mennyire jó ez a portré. Megsúgom, mikor én voltam hasonló szituációban én sokkal nagyobb zavarban voltam. Örülök, hogy segíthettem, ami pedig azt illeti, ha akarod, elmegyek veled a tárgyalásra is. Ez egy nagyon dörzsölt műkereskedő, ért a festészethez, és meg-győződésem, hogy esze ágában sem volt hasonló feltételeket ajánlani. Nem kell szégyenlősnek lenni, meg kell kérni az árat!
Ági lassan összepakolt, és a két lány vidáman beszélgetve, gyalog indult le a várból.




This review comes from Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

The URL for this review is:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3704