Fullextra.hu - Sabadabadab

A második János Pál pápa téren, hol
a Köztársaság terült el egykoron,
a metró kijáratánál vártalak.
Fortélyos feled vagyok én neked,
pökhendi,buta hőse a tragédiának,
akinek megmondták, a vége mi lesz.
Addig pedig, amíg minden megváltozik itt,
csak zsebre dugott kézzel várlak.
Bízom,ukázom ez, nem részletekben
kaptam a hitet.
Isten képe,mása, ember vagyok.
A fák között botorkálva rád gondolok.
Habár más nőket is megkívánok,és
szívesebben játszanám hősi történetem,
tovább mint ripacsként adni át a helyem,
annak,aki előbb jött nálam,
és akit itt találtam meg.
Szeretlek.
Mint álmot a szél, akit körbeölel, mint
gyümölcs húsa a magot, addig,amíg
szerethetlek, vagyok.
Látod,miket írok össze?
Az elme alsó kémiája összekever holmi ős
okkal, a jelen helyett ránk uszítaná a kába régit.
Nem baj.
Én ,ha pinád masszírozom, éppen úgy lelem az égit,
mint más szent könyvet imádva.
És a titok szelencéje zárva
nem marad, asszony, ha szívemen ajtót metsz
a mindenségnek, a szó kimondva, hogy:szeretsz