Category: Vers Review Title: Valakiért...

Partra vetődnek polivinilbe fulladt szavak. Soha el nem bomlanak. Oszthatatlan atomok, amorf csengettyűkiáltással neked rontanak Mélybe taszítanak tüdőroncsoló lábnyomok... Ólomköpeny burok, gammasugárzást véd Gamma globulin, azbesztcsillámok beágyazódva Húsz év magány, kipirulósan zsongít a vér Kiírathatatlan góc, üvegcsontú embrió-múmia... Élt negyven öt évet. Poraid rég urnamagányban Fehér liliom, szálanként elhullajtva az úton Unokáid sem fogják látni. Mosolyod bezártam Rajtam nevetsz és sírsz is közben...tudom.

This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3753