Category: Vers Review Title: Halhatatlanom

(Lőrinczi L. Anna) Emlékek sírjából kilépett árnyak tépkednek sebeket a dobhártyámban. Mindenem pokolra szállt, csak űr maradt a fénytelen éjek sokaságában. Számolom a hajlongó kalászokat, mert az éj csöndje lett a leghangosabb. Röpülni kell! Végtelenbe álmodva - törékeny tested ölelve - átkozva temetni a valóságot. Bár volna még tér, idő… vagy hitem mi felold'na - bűnössé lehet az is ki áldozat -? Most az éj csöndje lett a leghangosabb. Verejtékben úszó lelkek hajnalt várva fényt keresnek - mert az éj csöndje lett a leghangosabb! 2014-01-12

This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3768