Fullextra.hu - Családfa 13.

Egyedül karácsonykor

A szíved magányban háborog,
s a lelked siratja a múltat.
Az életed vonata robog,
de létedet nem uralja tudat.

Ági kinyitotta a szemét, nagyot nyújtózott. „Holnapután karácsony” - gondolta, és ez keserűséggel töltötte el.
- Milyen karácsony lesz ez? - kérdezte magától. - Semmilyen! - adta meg a választ. Arcát a párnába fúrta, és halkan sírni kezdett. Sokadszorra ébredt így az elmúlt fél évben, és bármennyire próbált, nem tudott választ adni az önmagának feltett kérdésekre. Egy lépest nem jutott előre, hogy meglelje vér szerinti szüleit.
Felkelt, dideregve kiment a konyhába, nekiállt kávét csinálni. A villanyt jó egy hónapja kikapcsolták nála, mert nem fizette a számlát, és a gázművektől is már két felszólítást kapott.
- Milyen karácsony lesz ez? - kérdezte újra magától. - Egyedül, szenteste… Nem tudom, hogy kit lehetne meghívni. Igazándiból nincs senkim. Mostanában Zsuzsa is ritkábban jön, amit meg tudok érteni. Undok vagyok és kiállhatatlan! Ráadásul kapott egy megrendelést három képre. Engem nem hív senki! Nincs aki hívjon, nincs családom! Senkim sincs! Karácsonyfát kellene venni, de miből?
Leült a konyhában, és lassan kortyolgatni kezdte a kávét. Az elmúlt fél év keserű történéseire gondolt. Az elszaladt nyárra. Az elszállt egyetemi álmokra. Úgy érezte, hogy örökre elvesztett álmaira.
A várba sem járt fel, helyette kétes kinézetű egyénekkel jött össze. Vagy fél-tucat alkalmi partnere volt, melyet egytől-egyig utólag megbánt. Rendszeresen piált, tegnap pedig másodszor volt, hogy belőtte magát.
Megcsörrent a mobilja. Riadtan felkapta a fejét, felkászálódott, de mire beért a szobába a telefon elhallgatott. Megnézte a kijelzőt, Zsuzsa hívta. Megpróbálta visszahívni, de mivel a kártyáján nem volt pénz ebbéli kísérlete sikertelen volt. „Lehet, karácsonyra akart meghívni” - gondolkodott hangosan. „Korábban említette, hogy menjek el hozzájuk. Ha elmegyek, akkor viszont üres kézzel nem állíthatok be, de miből vegyek ajándékot? Jobb, ha vissza sem hívom.”
Ezzel meg is nyugtatta magát, de legbelül tudta, hogy ez csak ürügy. Zsuzsa jót akar neki, és nem ajándékot vár. Persze barátnője felajánlotta, ad neki kölcsön, hogy kifizesse a számlát, de Ági ezt mereven elutasította.
- Megvan! - rikkantott nagyot. -Eladok valamit. - azzal már ment is a szobába, hogy terepszemlét tartson. Rövid töprengés után a könyvespolc előtt lecövekelt. „Eladok néhány könyvet” - gondolta, és neki is látott a válogatásnak. Negyed óra után tucatnyi könyvet tett egy szatyorba. Nagy elánnal indult neki a városnak zsákmányával. Lelkesedését hamar letörte, amikor az antikváriumban egy férfi fitymálva lökött vissza négy könyvet és a többiért is alig háromezer forintot kínált. Ugyanígy járt a második, majd a harmadik helyen is. Végül a negyedik helyen elfogyott a türelme, továbbá ott ajánlották a legtöbb pénzt.
Ahogy kijött az antikváriumból, azon morfondírozott, hogy az ajándék mellé jó lenne valami ünnepi ennivalót venni, hiszen mégis csak jön a Karácsony. Menet közben eltervezte, mit vegyen, de az igen szerény tervek felére sem volt elég a pénz. Nem baj gondolta magában, ma megveszem, ami nekem kell az ünnepekre, holnap meg elhozok még néhány könyvet, és akkor meglesz az ajándékra való is. Másnapra nagyobb gonddal válogatta a könyveket, ennek ellenére, közel ugyanannyi pénzt kapott értük. A bevásárlást nagy körültekintéssel végezte, pontosan kiszámolva, hogy mindenre jusson. Szerény karácsonyt tervezett. Zsuzsáéknak végül vett egy üveg közepes márkájú konyakot. Amíg hazafelé zötykölődött a buszon, megtervezte a karácsonyt. Holnap otthon lesz, és magát köszönti. Nem hagyja el magát. Úgy döntött, hogy a maradék pénzből vesz egy kis karácsonyi fenyőágat és valami pici ajándékot.
- Jegyeket, bérleteket kérem - zökkentette vissza a valóságba egy morózus hang.
- Pillanat - kezdett keresgélni a táskájában, bár tisztában volt vele, hogy nem találja meg a bérletét. Hónapok óta nem vett, mivel egyszerűen nem volt miből.
- Sajnos nem találom - biggyesztett Ági.
- Akkor egy személyit kérek!
- Sajnálom, az sincs nálam.
- Adjon bármilyen iratot, amivel igazolni tudja magát! - Ági odaadta a diákigazolványát, bár tudta, fél éve lejárt. Természetesen leszállították a buszról, miután az ellenőr társa is végzett. A két férfi közrefogta, és sokatmondóan mustrálgatta, majd amelyiknél a diákigazolványa volt hozzáfordult.
- Mit csináljak magával kislány?
- Mi az, hogy mit csináljon? Meg akar büntetni, nem?
- Elintézhetjük másképpen is! - válaszolt mosolyogva az ellenőr. Ági szemei elkerekedtek, és arca elvörösödött.
- Na, elmentek a jó büdös francba! Mit gondoltok, mi vagyok én? A Jézuska, akitől karácsonyi ajándékot kaptok?
- Ágika! - mondta a fiatalabbik ellenőr, aki a diákigazolványról olvasta le a nevét - sokkal olcsóbb lesz így, és még egy kellemes élményben is részed lehet.
- Na, ebből elég! - fortyant fel Ági, azzal sarkon fordult, és otthagyta az ellenőröket.
- Hé, és az igazolvánnyal mi lesz?
- Megtarthatod! - kiáltott a lány vissza, azzal futásnak eredt. Két sarokkal arrébb lelassított és megfordult. Nem követte senki. Megkönnyebbülten nagyot fújt. Mivel csak egy megállóra volt hazulról, gyalog ment tovább. Hirtelen megtorpant és szomorúan felnyögött:
- Jaj, a szatyor az ajándékokkal!