Fullextra.hu - A kozmosz kincse

Kétezerhetvenötben jött el az idõ, hogy a föld vezetõ szervezete az UGO kipróbálhatta erõit és eszközeit a kozmoszban, ércbányászokat küldhetett egy aszteroidára. .A feladat könnyûnek ígérkezett, mivel a meteorit alig szennyezett platinából állt, ráadásul a pályája. egy ponton negyvenezer kilométerre megközelítette a földet. Az eszmei irányítók úgy kalkuláltak,hogy a kilenc fõs legénységet tizennyolc hónapi ellátmánnyal indítják útba, ebbõl az odautazás alatt hat havi készlet fogy, négy hónapig dolgoznak, a többi vésztartalék maradhat,mert a visszaút földközelben mintegy két órányi idõt vesz el összesen. A kijelölt legénység bányászokból állt, .mindössze egy hónapos gyorstalpalón kaptak ízelítõt a teherhajó vezetésébõl. Csak a kapitány volt profi ûrhajós, õ már a holdat is megjárta. Annak ellenére, hogy egy kis európai városban, Baján született, világszerte ismertté vált, õ volt Kardos Péter, egy magyar polihisztor., leleménnyel és vakmerõen röpködött a kozmoszban.

A küldetés jól indult, könnyedén eljutottak az aszteroidáig, néhány kör után megfelelõ leszállóteret is találtak. Kirakodták a gépeket, a helyükre pedig kényelmesen betelepültek, szinte mindegyiküknek jutott egy kis kuckó. Ilyen formán nem volt szükség külsõ bázisra,a teherhajó elõnyös szállásnak bizonyult. Gyors ütemben haladt a bányászat, a tiszta fémet laza kõzet fogta össze, robbantásra is csak a hátsó peremen volt szükség.. Apró gondnak tûnt, hogy a térfogat változása, és a piciny bányászati robbantások következményeként a pálya kis mértékben módosult, mintegy tízezer kilométerrel távolabb halad el a föld mellett a maradék. Az utolsó napokban már a hajó alól is kitermelték a fémet, egy rakás kõhalom maradt a meteoritból. Ekkor kezdték a hóhért akasztani, egy másik meteorit érte be õket, amely apró kõzetekbõl állt, és a kavicsok kétszer olyan gyorsak voltak mint az ûrhajósok. Valamennyire. védte õket a teherhajó burkolata, de több helyen is átlyukadt, szökni kezdett az oxigén. Mire végeztek a javítással,kiderült, hogy csak egy havi készletük maradt, a hazaút pedig még mindig vagy két hónapig tartott, akkor is ha ücsörögnek a kibányászott aszteroidán, és vitetik magukat földközelbe, ha pedig megpróbálják a hajtómûvel lerövidíteni az utat, nem tudnak leszállni a földre, nem marad elég hajtóanyag.. A földiek lázas sietséggel igyekeztek a tartalék ûrhajót felkészíteni, de nyilvánvaló volt, hogy csak másfél hónap múlva érik el a bányászokat, ami már túl késõ. Ekkor történt a csoda. Egy idegen ûrhajó landolt a készülõ földi mellett,és kiszállt belõle egy többé-kevésbé humanoid férfi. Mindössze az orra volt laposabb, a teteje síkszerû háromszöget alkotott, no és a füle egészen hozzánõtt a koponyájához. Tört angolsággal köszöntötte a mûszakban dolgozókat, és elmagyarázta, hogy a közelben járt, hallotta a rádión zajló beszélgetéseket, és abból megértette, hogy bajban vannak
a földiek, jött segíteni. Az õ hajója ugyan csak kilenc fõs, de majd kigondolják út közben, hogyan tovább, csak induljanak máris. Vele tart egy földi ember, aki meggyõzi a bányászokat, hogy nyugodtan átszállhatnak, nincs támadó szándéka.. Gyors tanácskozás után egy ügyes navigátor beült az idegenhez, és már úton is voltak.

Amíg a bányászok felé közeledtek, az idegen elmesélte, hogy földi idõvel mérve néhány hete érkeztek földközelbe, társai egy kisbolygón élnek, ez a kisbolygó egyúttal az ûrhajójuk is, afféle égi vándorként szelik át a galaktikát, ahol kedvezõ napot találnak, ott eltöltenek néhány évet, aztán tovább állnak, mert õk ilyen nomád hajlamúak. Most éppen azt tervezték, hogy beállnak a föld és a mars közé, és napunk körül keringenek egy pár évet.. Ha kiszámítják a gravitációs egyensúlyt, jól megleszünk egymás mellett, észrevétlen marad kisbolygójuk, nem zavarnak bennünket. Persze ha úgy gondolják a földiek, jó szomszédok módjára össze is jöhetünk. Van mit mesélni egymásnak. Rövidesen eljutottak a teherhajó mellé, ott aztán tanácskozásra jöttek össze a vezérlõ teremben. Az idegen elmondta, hogy bármennyire összehúzzuk magunkat, legfeljebb tíz fõ jöhet vissza a földre, különben navigációs problémák lépnek fel .Egy zord, mackós külsejû bányász jelentkezett szólásra.
- Ismertek jól, legalábbis a földiek, én mindig is szerettem a magányt, jól érzem magam egyedül, könnyedén kibírom azt az egy-két hónapot itt a hajóban is, legfeljebb majd megfigyeléseket végzek. Amikor földközelbe érek, leviszem a hajót, vagy ha nem boldogulnék, valaki majd értem jön. Addigra kész a másik ûrhajó is, bármilyen megoldás elképzelhetõ. Magamnak az itteni készletek jó néhány hónapra elegendõek, így mindenki megússza.

Rövid idõn belül meg is egyeztek, a társuktól elbúcsúzva átszálltak az idegen ûrhajóba és néhány héten belül otthon voltak. A teherhajó két hét múlva földközelbe érkezett, a bányász némi segítséggel , zömmel automata vezérléssel lehozta a kincset érõ rakományt, és szerencsés véget ért a küldetés. Ezalatt már az idegen lények is bepasszintották bolygójukat a naprendszerbe, és élénk eszmecsere, látogatások sorozata kezdõdött. De ez már egy másik történet…