Az ajtó nyitva és
Mosoly repül a résen át felém,
Tükörarc: gyermekemé.
Én mindig tudom,
Jó vagyok-e, vagy rossz, ha ránézek.
Ránéznék, de most épp
Egy másik résen át repül a mosolya,
Itt most csak beton van,
Függőleges, tapétázott beton,
Amiből harminc fokos szögben kiáll
Egy fehérre festett lapos deszkahasáb,
S a folytonossági hiány másutt most
Nyitott szobaajtó
Gyermekmosollyal…..