Category: Vers Review Title: NeMo: Májusra éhezem |
Májusra éhezem. Amikor ujjongva gyúlnak kékre a fénytelen dunna alatt alvó egek a végtelenbe nyúlva, és mint virágzó, mézterhes, forró üzenet, valami múlhatatlan közeleg. Májusra éhezem. Mert a fájdalom örök, és a jeges börtönt el kell pusztítanom. Bűvös patanyom csillan hűvösen, és gyűjti könnyem kristálypatakokba. Májusra éhezem. Csapdák, hamis víziók, megannyi illúzió szövi életem, és végzetem súlyos hálóit, a kínt, és a boldog pillanatot. Mint halott fekszem a balzsamos, csillagtalan éjben. Soha nem éltem, míg nem ismertelek. De minek? Mi végre élesztesz, majd küldesz mégis ravatalra? Végtelenbe nyúló, reszkető délibáb alkotja koronád, és én, mint vénülő diák tanulok írni ódát, elégiát, és futok bukdácsolva, esve újra és újra a sárrá nehezült porba. Májusra éhezem. Zivatar felhők öléből kinyúló gyengéd kezekkel légy velem a küzdelemben! Csak légy velem! Piruló hegyek zengenek, Nem bántanak már a jégfényű tőrök. Valami kezdődik. Valami örök… (2012.02.15.) |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=3990 |