Category: Vers Review Title: Reménytelenül |
Hajnal hordozza a mélázó csendet vakító fényruhája lágyan lebben. Film pereg, és én csak fekszem, míg disszonáns ütemet ver egy szív. Lelkem üresen tátogva sóhajt, petyhüdt izmoktól elválni óhajt! Rabszolga módra kapaszkodom; sivár jövőmhöz ragaszkodom. Távolban mély zengésű hang szól - hallom - egy temető harangból. Apró hullámokat fodroz a kép, boldogan vágyom: oly végtelen kék! Lőrinczi L. Anna |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=4006 |