Fullextra.hu - Még álmodok

Még álmodok. Tavaszt, napot, aranyló, tiszta fényeket, s már nem tudom, hogy voltam ott, vagy csak áltat a képzelet,
hogy emlék vagy, vagy látomás, felsejlő jössz-e vissza kép, s akarsz-e bennem lenni más mint kósza dallam – bármi’ szép.
Még álmodok. Igen, sokat, és akkor ott vagy énvelem, magányos csöndvilágomat mindig melletted képzelem,
hallgatjuk, hogy a fény dalol, s az ujjainkban összeér - együtt lopjuk, az ég alól – a tiszta lobbanásu vér,
és néha vállhoz váll remeg, és összebújnak íriszek... ilyenkor szörnyen ébredek; benned – magamban sem hiszek.
Még álmodok… mint annyi más, ez olyan „élni fáj” dolog, hogy lássalak, hogy újra láss hozzád ébredni álmodok.
(Hepp Béla)