Fullextra.hu - Ál ó igék

Trónolhatsz akár kéjvágyi arccal, Keserg-e posztó kacagány. Nem fog a múltad megjelenni, Mint madám és ez a kisleány.
Mondhatnám, felszarvazott az élet. Nem fog fogat csikorogatni senki. A vesztőhelyre egyedül kell menni.
Primátusa van a tettnek. A szó csak a jéghegy csúcsa lőn, Mi tengerből kiemelkedék. De neked ne legyen menedék!
Mirtuszkoszorúval borítsd az éjjelt! Taplógombával rothaszd a nappalt! A felkelő fény úgyis elárul. Zsámbékoskodásod elhárul.
Szemernyi szemérem nincs e hölgyben. Két domb között a völgyben, ruháján Selyemszalagot visel ő. Ó, Richelieu!
Botorkálok a szemüveg nélkül. Feldöntök tajt és sok veszet. Szólni kéne már a szolgálónak, Keresse meg a szemüveget!
Hírhedt parancsa királynak az, Hogy kivonuljék teljes Rakamaz! Mert arra jár éppen vadászni. Gyújtsanak lobogó tüzeket, Hogy jól lássa a király a szüzeket! Mert hideg lészen az éjszaka, S a királynak éppen áll a jó fabatkája.
A végtelent kívánom én ma uralni. Állj félre játszi fertelem mégis! Mert takarásban van a Szűz csillagkép. Pedig ott most sok dolgom lészen.
Számot vetettem mindez e világgal. Arra jutottam, éhes vagyok. Mára hagyjuk ezt a halállal! Kést, villát, kanalat adjatok! Rontás, ki bénán útban áll. Ne feledd a sót, te jó halál! E várost most felszántatom, Kaputornyát felrobbantatom. Sóval hintem e miliőt, És elcsapatom a szakácsnőt.
(Dr.Farkas András)