Fullextra.hu - Kolduskarácsony

Bolyong a téren, és az illat sodorja észrevétlenül, fenyõk között magára pillant; ruhája megkopott, feszül bokája nyûtt cipõbe nyomva, kezén a bõr fagyott sikolyba sajdul, Õ vacogva bágyad, így legyint a félhomálynak, elgyötörve vándorol tovább... tovább, a csillagok felé, baját a fénybe küldené, s gyantaillatú fenyõk során az álma bús keservet int, feladni volna kész megint.
Koszos haján csak ósdi sapka, lyukas kabátja földig ér; csupán segély, egy koldus adta, s nem érdekelte, hogy mit ér e veszteség a télidõben, ha ócska rongy akad ma bõven a módos otthonok körül, s a ritka kincsnek így örül. Kukába túr, hogy visszaadja... kenyérdarabka foszlik ott, falatka húson aszpikot tapint alul, mohón kikapja. Zsebébe gyûri mit talált, s ha jõ a koldus, adja hát.
Bolyong a téren, és karácsony álomünnepére gondol... az ízes ételek parázson, átható varázs a gondból, kölyökzsivaj, hitves, gyertyafény, dunna, párna, ágy, selyem, szatén, meleg szobában énekek, hogy Kisjézuska érkezett. Beteg szemét a könny kimarta, támolyog tovább a fényhez és imája csönd, de érez, magánya fáj, a tél siratja. Kabátja söpri út kövét, magába rántja éjsötét.

(Horák Andrea)