Fullextra.hu - Bodzavirágom

Fáj ez a súlyos, májusi illat. Föld-ízû nyomban elheveredve várom a semmit. Könnyeket hullat halkan a hajnal vastenyerembe.
Fáj ez az illat, úgy tele mézzel, szívvel a csendje, kortalan álom érckapukon túl... fáj, ahogy nézel hótavaszodból, bodzavirágom,
föl, föl az égig tartod az arcod büszke fehérét, gyöngymosolyodban játszik a nap, volt, õsi kudarcok gyors erejének kínja is ott van
százezer apró szirmod erében... lassul a ritmus, ócska magányom jajdul etûdöt, úgy hiszem, értem néma imádat, bodzavirágom.
Fénykoszorúban hajlanak össze ágai kínnak, csöndes igének, lesnek a fûben vágyaim: jössz-e, hallak-e újra, hajnali ének,
látlak-e égni szembogaradban, játszik-e újra ajkad a számon... ölt az a csók, s én halva maradtam, csillagesõjû bodzavirágom.

Hepp Béla