Fullextra.hu - Pillanatok

Magasba törõ madarak
egy-egy szárnya vagyunk,
ha elválnak szárnyaink,
a porba lehullunk.
*
Tenyérbe simuló ujjak
szorítják véresre a volt idõt,
hang nélkül zokog a pillanat,
csak én hallom fiam,
mikor lépted oson ablak alatt.
*
Haragszik az Isten,
rég volt, hogy kimondtam nevét,
ma sem keresem kedvét,
egy csillagot ölelek
s csókolom álomba szemét,
haragszik az Isten,
nem kérem kegyelmét.
*
Ma elém térdelt a félsz,
míg imára kulcsolt ujjaim
szorították a tegnap magányát,
fehér orgonák
hajtották fejük vállamra,
csend indult
keresetlen szókat hagyva
az elkésett pillanatnak,
a félsz elém térdelt...
én, fiam
a csillagok miért hallgatnak.