(minimese)

Egyszer volt, hol nem volt, bár inkább mégiscsak volt egy krumpli meg egy tarhonya. Az Interneten ismerkedtek össze, de sosem látták, sosem érintették egymást. Csak annyit tudtak, hogy mindketten nagyjából kerek formájúak, szegények, de hasznosak és finomak.

Szerelmük láthatatlanul is egyre hevült, ám majdnem reménytelenül, hisz ki látott már olyat, hogy az éterben összetalálkozik egy krumpli meg egy tarhonya, összeházasodnak, gyermekeket nemzenek, és boldogan élnek, míg meg nem halnak?

Hanem hát mire való a mese, pláne, ha ez olyan felesetréfa mese!

Adódott egy háziasszony, aki alig tudta eldönteni, mit főzzön a majdnem semmiből több éhes bendőnek . Se hús, se tej, se zöldség, se gyümölcs - de hopp, van krumpli! - na és nézd csak, tarhonya is van! Hű, az anyja! Ezekből már jóllakhat sok éhes bendő!

Így történt, hogy a fazékban összetalálkozott Krumpli és Tarhonya, összeölelkeztek, összecsókolóztak, össze-vissza hemperegtek, közben gyermeket nemzettek, lett belőlük sok-sok krumpli és rengeteg tarhonya.

Még sokáig boldogan éltek volna, ha az éhes bendők öt perc alatt be nem kebelezték volna.