Fullextra.hu - A földön ülve

A földön ülve ölelem térdem,
nyomaszt a nyár, önmagam kérdem:
büntetés lesz a jövõm vagy érdem?

Szól a zene, lassan el is ragad,
ismételt ritmus, semmit sem tagad,
azt súgja, mindig légy magad.

Ha túlélnek a használt érzelmek,
ha égetnek a legyûrt félelmek,
én téged akkor sem szégyellek!

Megtisztulva vár rám az új cél,
így ért hát véget a tétova tél.
Pillangólelkem tavasztáncra kél.