Fullextra.hu - Fogva tart a táj

Tudjátok? - Gyönyörű a Mátra! S, hogy Petőfi mit mond? - Ki bánja? Csak réved a szemem a messzeségbe, beleveszve napos álkékségbe; hogy majd a szűk, zárt térben az emléket, mint kelléket kibonthassam, s képzeletem szabadságát neki adhassam. Hogy a fák közt sétálva szelíd őzet lessek, s csak vigyázva lépkedjek, hogy gödörbe ne essek. Messzi múltból felbukkannak varázsos ligetek, gyermekkorom idejéből boldogság-szigetek. Ha a család együtt kószált egy Mátra-béli völgyben, s megpihenni leültünk a puha zsenge fűben. Emlékemben élnek puha telt illatok, s időnként még ma is hívnak gondolatok; - szerelmes akácok suttognak lelkembe: itthon vagy, maradj még, ne fuss el messzire!