Fullextra.hu - Jövőtlen merengés

Léted nem szúrja bordámba lélegzetvétel, és már a múlt sincs jégcsap-ujjaim között. Mégis érintetlen mered rám az étel, és ólomfáradtság ül meg szemhéjam mögött. A várakozás kádjában kihűlt a forró víz, a szerelmes boldog jelen másokra igaz. Az én számban a jövő kesernyés mellékíz, csak a meg nem foggant fiam mosolya vigasz. Félbehagyott könyv felett merengek csöndben, a távolba ragadt hangfoszlányok utól nem érnek. Bénán, süketen, félvakon toporgok a ködben, és varjú károgásom lett a legszentebb ének. (2004. 09. 27-28)