Fullextra.hu - Számvetés

Ajvé, a bors-likőrből nem innék már többet! Élet titkát így is-úgy is megtanultam, s mire megyek vele? ég a szájpadlásom, lüktet szemem, fülem zúg, mintha kútba hulltan... Rózsaszín verandán hűl a szilvalekvár... Fázom; a lemenő napban arcom citerázik: szomorú a dallam - se zongora, se kürt. Vibrato a lelkem, néha ki-be jár itt. Mert mitől is menne?... Mert mitől jön vissza?... Egyszerű: az érdem egyszer itt... vagy máshol... Fügefát szúrok a szívem közepébe (míg az "ú. n." ÉLET figurákat másol reám - nekem - közém - végül is mindegy már... végül is megértem, én sem vagyok állat! végül is olyan jó, mikor az értelem fügefáim közé, szívem fölé szárad...)