Fullextra.hu - Magamban

Múltkor az ábránddal sétáltam, utam özvegy házak között vezetett. Lakóik behúzott redőnyök mögött, szortyogva bóbiskoltak emlékeik fölött. De egy kopott-mállott ház előtt, mely mellett buldózerek kergetőztek, egy merev hátú bácsika közöny- társsal, éles szemmel rám köszönt. Félénk szám csak résnyire nyílt, egy halk csókolom a levegőbe szállt, tekintetünk egy hajszálnyi ideig bár, de találkozott és megértésre várt. Szeme, tekintete mindent elárult, mint tiszta tó vize az ölelő tájat. Avitt testében fiatal lélek élt, s könnyezve könyörgött egy újabb életért.