Category: Vers Review Title: Elmúlás

Éj, éj, mesélj szörnyű tetteidről, éj, éj, beszélj a szenvedésekről. Életek hullását a halált…, a halált mondd, miért akarod; emberek könnyeit, bánatát…, bánatát mondd, miért takarod; hogy egy lényből ember legyen, mondd, miért nehezíted, s hogy az ember alkotni, tenni tudjon, mondd, miért, miért nem engeded? Te éj, te szörnyű éj, látod hogy kínlódik, jajong, üvölt, fél az ember, s te nem sajnálod? Ti csillagok, hunyorgó csillagok, az ember hozzátok kiált; --hozzátok, kik utolsó reménysugár vagytok--, fényesebben ragyogjatok! S te ember, te boldogtalan ember; ne félj, az éj csak meggyötör téged, de kioltani szellemed, mely örökkön él, nem képes. Elveheted bár az életet, gyűjthetsz fájdalomkönnyeket, gátolhatod tettét az embernek: de akkor is csak éj maradsz, éj és vesztes. Éj, éj, mily gyászos az a lét, mely bukni hagy csak; éj, éj, mondd, mire jó hatalmad?

This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=782