Kusza képek hulltak a párnára
Cinikussá szelidülő arcok
Gondolj az elítélt első szavára
Börtönné zápulnak hétköznapjai

Egyszer volt, hol nem is volt
Kockákra rendezett harcod
Az égből sötétlő magányra
Kiáltanak az Esőerdő papjai

Szikével metszették el vágyad
S nem tudtad, köldökzsinór tartott
Térdig ért immár csak lábad
Ócskásnál lelted meg hangod

Súlyos kő lett átokverte fejed
Tavasz illatában idegen az álom
Vaskéz zárja le nyugtalan szemed
Korcs Télapó - sakálhúzta szánon