Fullextra.hu - Nagyravágyó magocska

Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy Meseországbeli kiserdõ.Az ott lévõ fák egyikén született egy kis magocska. Élt éldegélt a hatalmas fa lombjainavédelmében. Ringatódzott az ágon amikor a fa ágait enyhe szellõ érintette. A magasból nézte az Õt körülvevõ világot. Mindig arra vágyott az icipici magocska hogy olyan hatalmas nagy fa lehessen mint amilyenen Õ él most és akik Õt körülveszik. Egyszer egy õszi szél lesodorta Õt az avarba. Nagyot puffant és mire szép csendben megülve körültekintett észre sem vette,hogy gyökeret eresztett. Tavaszra kis facsemetévé cseperedett és akkor már alulról nézte mindazt a világot amit addig felülrõl látott. Ahogy nõtt növekedett egyre jobban úgy érezte, hogy a körülötte lévõ hatalmas fák árnyékában nem érzi jól magát, mert nem tudja elérni a napfényt és a szelet amit valamikor a hatalmas fa tetején élvezhetett.Néha arra gondolt, jobb lenne ha ezek a hatalmas fák nem lennének körülötte. Egy hideg téli napon favágók érkeztek az erdõbe és sok fát körülötte kivágtak. Elcsodálkozott azon hogy miért teszik ezt és sajnálta az öreg fákat hogy vajon milyen sors vár azokra, de hamar elfelejtette Õket mert örült annak,hogy már szabadon nyújtózkodhat a napfény felé és a szél is ringatja ágait. Ahogy nagyobb és nagyobb lett egyre erõsebb szelek érték, cibálták ágait náha annyira hogy már alig tudott ellenállni nekik. Szinte észrevétlenül hatalmas nagy fa lett belõle és nagyon büszke lett önmagára mert Õ is olyanná vált mint azok akiket valamikor olyan nagyon csodált. Majd ismét favágok jöttek az erdõbe és Õt is kivágták. Nem értette miért mert Õ ugy érezte hogy mindaddig hasznos volt mert árnyékot adott mindazoknak akiket óvni kelett az erõs napsütéstõl, otthont nyújtott ágai közt a fészkelõ madaraknak és még ugyanolyan pici magocskákat is ringatott mint amilyen Õ régen volt.Amikor kidöntötték akkor látta, hogy ezek a magocskák a földre hullnak és akkor értette meg hogy ugyanaz fog történni az Õ magocskáival is ami vele történik.Mégis örült annak hogy azok a magocskák is szép hatalmas fákká nõhetnek mint amilyen Õ is volt. Élvezhetik a napfényt és a szelet, de ez csak akkor lehetséges ha már Õ nem árnyékolja és nem nyomja el Õket.

Szomorúan telt a napja az erdõtõl a fûrésztelepig, s nem tudta elképzelni miért is létezik Õ még mindig,hiszen többé haszna nincs az erdõben. A fûrésztelepen feldarabolták és hatalmas erõs törzsébõl mestergerendát készitettek egy házhoz.Amikor azt látta hogy az ott lévõ emberek az Õ védelmében biztonságban élnek,ismét boldog lett. Más részeibõl bútorokat faragtak és ismét csak örült annak,hogy kényelmet adhat másoknak. A legkisebb darabjaiból diszeket faragtak,de a legboldogabb akkor volt amikor egy kicsi ágacskájából egy csodálatosan szoló furulyát faragtak egy kisfiúnak. Gyönyörködve nézte a kisfiút,annak a fának az árnyékában,ami az Õ magocskájából felnõtt és hallgatta hogyan fújja csodaszép furulyáján legkedvesebb dalait.