Fullextra.hu - Hidegen

Hidegen néztem a júliusi napot, szolgának éreztem szabad testemet, álomnak láttam a valóságot, és álmomban éltem az Igazat. Rőtnek láttam a sarjadó levelet, és alkonyinak a hajnali fényt. Akkor voltam a legszomorúbb, ha körülöttem mindenki nevetett. Sírtam, ha másnak fájt a szíve, de hallgattam, amikor apám meghalt. belsőm nyugodt, ha egyedül vagyok, de valami feszít, ha hozzám szóltok.