Fullextra.hu - Tanulmány a világ rendszerezéséről

A „világ” kifejezés ma már olyan átfogó és komplex fogalom, hogy definiálása szinte lehetetlen. Én mégis megpróbálkozom ezzel a feladattal, de csak azért, hogy szemléltetni tudjam a világ rendszerezésének nagy megpróbáltatását. Mielőtt bárkit is félrevezetne a cím, tisztáznom kell, hogy a tanulmány célja nem a fogalmak rendszertani besorolása, hanem az Olvasó figyelmének felkeltése ennek fontosságára.
Mit értünk ma „világ” alatt? A kifejezés értelmezése erősen függ az adott szövegkörnyezettől, szituációtól és a kifejezés használójának ismereteitől az őt körülvevő környezetről. „Világunk” alatt értjük az ún. univerzumot, a csillagok és bolygók halmazát, az anyag összességét – Eddington számításai szerint 10 a nyolcvanadikon db részecske -, melyből a mi Földünk csak egy porszemnek tekinthető. Vegyük csak szemügyre ezt a porszemet egy csillagközi utazó szemszögéből! Tegyünk egy kísérletet és „üljünk be egy üstökös kabinjába”, amely mondjuk 10 000 km-re halad el bolygónk mellett. Mit látunk? A Naprendszerbe érkezvén rövid idő elteltével feltűnik előttünk egy homályos, kék színű planéta. A homály a kék és a fehér szín egyvelegéből fakad. Közelebb érvén kirajzolódnak előttünk a kontinensek, melyeket a nagy, titokzatos kékség övezi. Ekkor már azt is megállapíthatjuk, hogy a „fehér homály” a felszín felett lebeg, a gázburok egy részét alkotva. Sajnos, közelebbről nem tudjuk megvizsgálni a Földet, hiszen az üstökös rettenthetetlenül halad tovább pályáján, távolodik a bolygótól.
Eléggé aggasztó lenne, ha a világ fogalma csak az univerzumot vagy a Földet takarná. Pedig hányszor használjuk a hétköznapi szóhasználatban, ebben az értelemben! Az újságokban nap mint nap olvashatunk a világ népességszaporulatáról, a világgazdasági válságról, stb. A kifejezés persze ebben a szóhasználatban sem értelmetlen, mert mindenki tudja, hogy ha pl. a világ népességszaporulatáról esik szó, az a Földünkre vonatkozik. A „világ” szó mindig valami egyetemes dolgot jelent, talán ezért sem használjuk a „Föld” kifejezést, hiszen ez a dolog globalitását korlátozná.
A „világ” szó hallatán a Földön és az univerzumon kívül más rendszertani egységek is eszünkbe juthatnak. Ezek többnyire az anyagi világ fogalmát meghaladó eszmék. Hogy a továbbiakban valóban rendszerezni tudjuk a világot, célszerű ezt két nagy egységre osztani: az anyagi és a gondolati világra. A többi egységet tekintsük ezentúl ezek alegységeinek.
Meggyőződésem szerint a gondolati világnak sokkal több alegysége létezik, mint az anyagi világnak. Bár az anyagi világ kategorizálása is nagyon fontos, szerintem ez inkább a túlélésre és az életünk viszonylagos, mindenki számára hasonlóan értelmezhető megkönnyítésére szolgál. Ha például éhes vagyok, tudom, hogy az ABC-be kell mennem megvenni „egy kiló kenyeret”. Ehhez elengedhetetlen, hogy tudjam, hogy nekem az ABC-be kell mennem azért a kiló kenyérért, és hogy tudjam, merre találom az ABC-t. Ahhoz, hogy az eladó is megértse, hogy nekem arra a kiló kenyérre van szükségem, már a gondolati világ eszközére van szükség. Nézzünk egy másik példát! Lépjük túl a Föld határait és tekintsünk ki a galaxisunkba! (A galaxis egy olyan rendszertani fogalom, amely alatt a nagy számú csillag és nagy tömegű intersztelláris közeg dinamikailag és fejlődésileg összetartozó rendszerét értelmezzük.) Mint minden más galaxisban, a miénkben is fellelhetők a különböző csillagtípusok, azaz a csillag életkorától és tömegétől függő különböző fázisai: nap, fehér törpe, barna törpe, neutroncsillag vagy pulzár és fekete lyuk. Most tehát – ha csak felszínesen is – rendszereztük a pusztán az anyagi világban létező égi objektumokat. Ezt a rendszerezést nyilván a felismerés alapján tettük meg, tehát bátran jelenthetjük ki, hogy pusztán az anyagi világban rendszertani kategóriák nem léteznek, mert a rendszerezéshez elengedhetetlenül szükséges egy elme, mely a felismeréseket névvel látja el és összehasonlítás alapján besorolja valamelyik általa teremtett – a világról alkotott – részlegbe. Vitatható, hogy a különböző (természettudományi) tudományágakat a világ melyik egységébe soroljuk be, hiszen ezek az anyagi világot térképezik fel, viszont mindezt a gondolati világ eszközeivel teszik. Az anyagi világot a gondolati világgal összekötő eszköz a felismerés és a megismerés. A felismerésre irányuló törekvés szolgáltatja az összes tudományos kutatás alapját. A megismeréssel és a lehetőségek kombinálásával befolyásolhatjuk az anyagi világ folyamatait, változásokat idézhetünk elő.
Mélyedjünk el a gondolati világ fogalmában! Hogy a globálistól az individuálisig való elvet megtartsam, ejtsünk szót először is a „Túlvilág”-ról. Vannak emberek, akik hisznek abban, hogy a mi háromdimenziós világunkon kívül létezik még másik dimenzió. Ebben a másik dimenzióban egy olyan erőteljes hatalmat vélnek, amely esetlegesen a mi világunkra is hatást gyakorolhat. Ezt az erőteljes hatalmat a keresztény világban Istennek, a mohamedán világban Allahnak, a buddhista világban Buddhának nevezik. Ezek szerint a világ fogalma az anyagi világon túl (univerzum) az isteni világgal bővült. Ennek keretében rögtön rá is térhetek a vallások világára. Szót ejtettem már a keresztény, a mohamedán és a buddhista világról, de ide tartozna még a zsidó és a hindu vallás mellett sok más természeti nép hiedelemvilága. A vallások és az egyházak világa a különböző életértelmezéseket tükrözi. Minden vallás és minden egyház más célt és más megközelítési módot tűz ki követőinek. Felfogásukban tehát divergensek a vallások, de mindegyik valami hasonló felé konvergál: az ember feletti erők összpontosulásának értelmezéséhez.
„Világ” alatt gyakran beszélünk egy eszméről, annak követőinek összességéről, követőinek földrajzi elhelyezkedésétől nem függetlenül /pl.: a szocialista világ/. A „világ” ebben az értelemben a globális egészből már csak egy kiragadott részlet, utalva egy eszme- ill. embercsoportra.
A világ több hasonló embercsoportosulásokra osztható: sokat hallunk a „művészvilág” különböző tevékenységeiről, gyakran ezt is „zenészvilágra”, „színészvilágra”, stb. megkülönböztetve. Ám ugyanígy beszélhetünk a „művészetek világáról” is, melynek alegységei a zene, az irodalom és a képzőművészet.
A különböző társadalmi „világok” és osztályok alapegysége az individuum. Az egyén világa, „lelkivilága” egy újabb fogalom a „világok osztályozása” terén. Talán ennek leírása a legbonyolultabb feladat a világ ismertetése közben. Az emberi élet nagyon összetett, a sorsot és az „egyéni világ” alakulását igen sok tényező befolyásolja. Már az induláskor nem mindegy, hogy melyik földrajzi helyre, milyen családba és milyen anyagi viszonyok közé születik az ember. Ezek a tényezők alapvetően irányt szabhatnak a lelkivilág további fejlődésének. Az oly fontos felismerés – mint ahogy ennek fontosságát az anyagi világ rendszerezésénél megismerhettük – egyéni szinten sem maradhat el. Az embernek fel kell tudni mérnie képességeit, adottságait, lehetőségeit a külső tényezők függvényében. Ha mindez megvan, egy koncepciót kell kialakítania, ami szerint élni szeretne és amit esetlegesen környezetétől is elvár (rendszerint a környezettől való elvárási szint alacsonyabb, mint a saját mérce). Ha már kialakítottuk a koncepciónkat – amihez tartjuk is magunkat – és tudjuk, hogy mit várunk el környezetünktől, nem marad más hátra, mint összetett kézzel hátradőlni és figyelni, hogy a körülöttünk zajló események mennyiben felelnek meg elvárásainknak. Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy annak racionálisan lenniük kellene és ránk nézve ez valamilyen szempontból hátrányos, nemtetszésünknek természetesen hangot adhatunk, ami egyben talán kötelességünk is. Ha viszont nem jutottunk el a felismerés utolsó fokozatáig, véleménynyilvánításunk alaptalan és mások számára sem meggyőző. Ezért fontos, hogy mindenki végiggondolja életének célját, értelmét és ezek megvalósításának módját.
A világ fogalmának értelmezése és kategorizálása tehát szükségszerű ahhoz, hogy kiigazodjunk benne, és hogy jól tudjuk benne érezni magunkat. Viszont az, hogy ezeket a felismeréseket az egyén mind egymaga tegye (az individuum gondolati világának kivételével), nem szükségszerű, mert az adott társadalmi környezet – a nyelv segítségével – már születésétől fogva a befolyása alá vonja az egyént.