Fullextra.hu - Annak, aki elolvassa

Gondolataim sírjánál, jajgató remények törött lábánál, kaparom keményen az értelmetlen szavakat. Mert, belefáradt már mindenki ki csak így, ki csak úgy. Én mindenhogy. Ezekbe az ide-oda csûrt költõinek hitt szavakba. Az elmém csakúgy csüng viszketõ tenyérrel. Jaj, mi lesz a rímekkel? Semmi. Mert fáradt már az elme, csak csámcsog, de nem nyelne. Fuldoklik, dohog még köpni sincs mersze. Nem is írok semmit. Ki olvasna ennyit? Hamuvá lesz a szó, ha értelme könnyen befogadható. Kinek kellenek ma a gondolatok? Ha másnak nem, hát nekem sem. Tartsa meg Isten, adja annak, kiben él még valami, s hisz az ilyesmiben.